Csodavárók

 

Úgy hiszem, a megkeseredett emberek mindig várnak valamiféle csodára. Valamire, ami elszakít, kitép ebből a borzalmassá tett életből, amit talán mi tettünk borzalmassá azzal, hogy a sorsra fogjuk, hogy az milyen borzalmas. Ez a valami pedig - ez a várva várt csoda - általában az a fajta utolsóként megmaradt reményfonál, ami - ha elszakad - a legfájdalmasabb sebet üti az ember lelkén. A csoda nagyon ritka jelenség. Ha a legritkább esetben bekövetkezik, akkor is az utolsó utáni pillanatig húzza a felbukkanást, mikor már mindenki kiábrándult belőle, mikor már majdnem elszakadt az a reményfonál, akkor jön, mikor senki se várná. Én nem hiszek a csodákban. Nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem merek.

Nemrég láttam egy képet egy csodaváró társaságról. Minden kétséget kizáróan a kép alkotójának fogalma sem volt róla, hogy az én családomat viszi vászonra. Persze, hogy is lett volna. Azon a képen ott áll hat ember, a pontos másaink, egy elhagyatott, sivár puszta közepén, ami tökéletes metaforája az életünknek. A kis csoport élén áll egy sunyi képpel kifelé meredő férfi, szemében csak a várakozás és a rosszindulat – ő a nagyanyám. Nem, apai nagyanyám nem hermafrodita, viszont a képen szereplő férfi tekintete ikertestvére az övének. Nem ért semmit, nem mer senkire nézni, csak a távolba meredve várja az őt megváltó csodát, miközben rosszindulatú szavakat és értelmetlen, de határozott utasításokat mormog a többinek, akiknek se szemük, se fülük nincs a megértésre. Mögötte áll egy tehetetlenségtől haragos, hunyt szemű alak - ő az öcsém. Az egyedüli, aki tenne valamit, talán merne is, de nem tudja, mit. Sőt, már annyira össze van zavarodva, hogy csak dühösen remegve, csukott szemmel hagyja, hogy a görcsös ideg szaladgáljon a testén. Nem tud semmin sem változtatni, éppen ezért várja, hogy kívülről történjen valami. Kívülre fordul, inkább, mint belülre, hogy ne kelljen szembenéznie velünk, vagy azzal, ami megváltoztathatatlan. Mellette áll egy összetört, zavartan kezét tördelő női alak – ő az anyám. Ő, aki már nem tud mit tenni, aki már megtört az élet súlya alatt, akinek nem maradt más, mint a sivár puszta, az öt tehetetlen senki, meg a várva várt valami, amiről azt sem tudja, hogy mi, és miként fog felbukkanni. Elvégre a csodák ilyenek. Nem tudni, milyen formában történnek, ha egyáltalán történnek, csak vannak, értelmezhetetlenek. Anyám szemében meg csak a fásultság, és a várakozás, miközben ő áll leghátul, a legtávolabb tőlünk. Ő se néz ránk, de nem félelemből, hanem mert már nem bírná elviselni a létezés súlyának ezen megnyilvánulását, inkább a távolba mered. Mellette áll, egy őrültként a messzeségbe ordibáló alak – ő az apai nagybátyám. Hátat fordít nekünk, nem meri még arcát sem felénk fordítani, egyszerűen a végtelen űrt, a bizonytalan létezhetetlent választja, mint minket, valós, kézzel fogható dolgot. De hogy legyen indoka, hogy ne mondhassuk, hogy ő nem tesz semmit, amolyan tessék-lássék mód segítségért kiabál, holott mindnyájan tudjuk, hogy nem fog jönni senki. Persze, tudom, hogy szívünk mélyén mind csodát várunk. Van ott még egy békésnek látszó, szunnyadó női alak, ajkán szomorú mosollyal – az vagyok én. Vagyis, nem teljesen. Nemem szerint valóban nő vagyok, szomorúnak is szomorú, de engem elkerül bármiféle békesség. A fő kapocs köztem meg a képalak közt, hogy én nem bámulok sehová, és nem várok csodát. Vagy talán egy nagyon kicsit, de ha igen, akkor sem érdemes kimutatni, mert egy bizonytalan dologban hinni nagyon fájdalmas következményekkel jár. Én csak egy másik alakra merednék, ha mernék, mert nem merek ránézni, csak mímelem, hogy látom, az arckifejezésemmel, a gesztusaimmal, de csukva van a szemem. Rettegek ránézni, arra a bekötött szemű alakra, akinek én kötöttem be a szemét hazugságainak kendőjével a saját kérésére – mert az az alak az apám. Nem nézne senkire és semmire, elrejtőzik a világ elől, hátat fordít nekünk, és nem hiszem, hogy valaha is szeretné, hogy bárki leoldja a szeméről azt a kendőt. Ő az indok, a kézzel fogható ok, amiért mi a pusztára kerültünk, pedig valójában csak kiváltó ok, mindnyájan legalább egy kicsit tehetünk arról, hogy ott vagyunk. Éppen ezért nem nézünk egymásra, mert félünk, nem akarjuk az igazat, nem akarjuk, hogy emlékeztessük egymást a másik arcával, hogy kik is vagyunk valójában. Pontosan ezért meredünk máshová, tekintetünk vagy szemhéjba vagy kendőbe vagy pedig a távolba vész. Várjuk a csodát, ami csak és kizárólag kívülről jöhet. A különbség a kép közt és köztünk, hogy ott van egy kutya, egy elárvult élőlény, mely elvileg alacsonyabb szinten áll az embernél. Neki van egyedül bátorsága rájuk nézni, rájuk meg a takargatni kívánt tekintetükre. Nekünk viszont nincs kutyánk…

Ez maradt a kiábrándult, megkeseredett embereknek: egy puszta közepén messzeségbe akasztott tekintettel, egymás elől bujkálva állni és várni a csodára, miközben az egyetlen, ami megért, egy kutya. S minél biztosabb, hogy nem jön a csoda, egyre üresebb és elveszőbb a tekintet…

Dobi Frida 12. osztály
Felkészítő tanár: Lukács Katalin

ökoiskola

Kaláka együttes koncertje
Farsang az általános iskolában
Általános iskolás kisdiákok
Szalagtűző műsor
Mikulás műsor az általános iskolában
Termények megáldása-óvoda
Svetits-hetek előadásán
Karácsonyi műsor a gimnáziumban
Kollégiumi beavató
Gimnáziumunk röplabda csapata
Szalagtűző
Svetits-cukrászda
Általános iskolás kisdiák
Diákelőadás a Svetits-héten
Svetits-nap
Évnyitó az általános iskolában
Karácsonyi kézműveskedés
Óvodai karácsony
Nyakkendőátadó műsor
Gimnazisták klubja
Sítábor
Karácsonyi műsor
Svetits-nap
Máriapócsi zarándoklat
Gimnáziumi évnyitó
Augusztus 2020
H K Sz Cs P Szo V
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6
jún.16. K-aug.31. H
Nyári szünet
aug.24. H, 16:30 -
Hetedikes szülői értekezlet (gimn.)
aug.25. K, 16:30 -
Szülői értekezlet a leendő ovisok szüleinek
aug.26. Sze, 16:00 -
Ovis búcsúztató
aug.27. Cs, 07:00 - 17:00-aug.28. P
Befizetés (szeptemberre)
aug.27. Cs, 15:30 - 18:00
Tankönyvek átvétele
aug.27. Cs, 16:30 -
Elsősök szüleinek találkozása
aug.28. P, 08:00 - 17:00
Hetedikesek találkozása (gimn.)
aug.28. P, 16:30 - 17:30
Elsősök ismerkedése, közös játék
aug.30. V, 09:00 -
Évnyitó szentmise (ált.isk.)
aug.30. V, 13:00 - 19:00
Beköltözés a kollégiumba
aug.30. V, 16:30 -
Évnyitó szentmise (gimn.)
aug.31. H
Tanévkezdő kirándulás (gimn.)
szept. 1. K, 07:45 - 17:00
Első tanítási nap