Június 11. és 14. között emlékezetes élményekben volt részünk a Határtalanul Programnak (HAT-KP-1-2025 – Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek) köszönhetően. Élménybeszámolónk.
nap: Debrecen-Nagyvárad-Nagyszalonta-Körösfő-Magyarfenes
Kora reggeli indulásunk utáni első megállónk Nagyváradon volt, ahol a kanonoksort és a méltán híres római katolikus székesegyházat látogattuk meg. Ez a legnagyobb barokk stílusú templom a történelmi Magyarországon. Impozáns méreteivel és égbetörő mennyezetfreskóival tekintélyt parancsoló, monumentális építészeti remekmű. Ezután a püspöki palotában megnéztük Szent László hermáját és a hozzá tartozó kiállítást.
Következő állomásunk Nagyszalonta volt, ahol Arany János életének fontosabb mozzanatait elevenítettük fel. A Csonka-toronyban egy látványos kiállítást tekintettünk meg a költő hagyatékából. Láthattuk többek között a költő dolgozószobájának a bútorait és a fotelt, amelyben az utolsó perceit töltötte. Az a sárgaréz kávéfőző is ki van állítva, amelyet Petőfi Sándortól kapott ajándékba. A költő „szülőházához” is elzarándokoltunk, koszorút helyeztünk el az emléktáblán, s egyúttal megismerkedhettünk egy korabeli parasztportával.
Az első nap végén a körösfői református templomhoz érkeztünk meg, ahol megtanultuk a fiatorony, zsindelytető és kazettás mennyezet kifejezéseket. Este magyarfenesi szállásunkon megtapasztaltuk vendéglátóink vendégszeretetét.
nap: Torda- Torockó-Torockószentgyörgy
A második napot a tordai sóbányában kezdtük, ahol már a rómaiak is bányászták a 13 millió éves „fehér aranyat”. Különleges élményben volt részünk, amikor a tárnák visszhangozták kiáltásainkat: „Magyarország!”, „Svetits!”. Természetesen Torda városában is kirándultunk. Elmentünk a sóhivatalba, majd az ótordai református templom történetével ismerkedtünk meg. Délután Torockóra látogattunk el. A helytörténeti múzeum tanúsága szerint a tatárjárás után megfogyatkozott lakosságot székelyek és németek betelepítésével pótolták. Torockó utcáin sétálva rátaláltunk a Kárpát-medence legidősebb házára. Szinte meséltek a falak. Különleges hely ez, hiszen a Székelykő fölött reggelente kétszer kel fel a nap. Napunk zárásaként a torockószentgyörgyi várromhoz túráztunk. Falai letűnt korok, zivataros történelmünk mementói.
nap: Kolozsvár-Tordai-hasadék
A harmadik nap délelőttjét Kolozsváron töltöttük. A főtéren megnéztük Mátyás király szobrát, szülőházánál koszorút helyeztünk el. A Szent Mihály-székesegyház csúcsívei alatt pihentettük meg testünket-lelkünket. A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban Elekes Zsolt iskolalelkész kedvesen fogadott minket, majd bemutatta nekünk szeretett alma materét s egyben az unitárius püspökséget. Kíváncsisággal vegyes csodálattal látogattuk végig az unitárius egyház parlamentjét, a kápolnát, a biológia és a fizika múzeumot. Utolsó kolozsvári állomásunk a Házsongárdi temető volt, ahol „olyan lélek-csitító volt a csend”. Fejet hajtottunk nagy magyarok hantjánál, s elhelyeztük az emlékezés koszorúját Dsida Jenő, tragikusan fiatalon elhunyt költőnk sírjánál.
Délután a Tordai-hasadék meghódítására vállalkoztunk. A kalandhoz a Jóistentől mindent megkaptunk: napsütést, festői tájat, technikás útvonalat és persze nagyszerű társaságot. Többeknek sikerült legyőzni saját félelmeiket, a nehézségeket, önmagukat. Többet kaptunk egy egyszerű túránál. Olyan élményt tudhatunk magunkénak, amely elkísér minket egész életünkben.
nap: Magyarfenes-Gyalu-Bánffyhunyad
A szállást elhagyva szentmisén vettünk részt Magyarfenesen. Kedvesen fogadott minket a helyi katolikus közösség, a prédikáció pedig igazi lelki muníciónk lett, amit elvihettünk magunkkal. A délelőttöt a gyalui víztározónál folytattuk, ahol idegenvezetőnk, Pongrácz Dávid megtanított minket kacsázni. A hazaút utolsó helyszíne Bánffyhunyad volt; itt a református templom kazettás mennyezete és a kalotaszegi varrottasok repítettek minket vissza a múltba.
Az Erdélyben töltött, élménydús négy nap során megtapasztaltuk, saját élményünkké, meggyőződéssé, részünkké vált: mi, anyaországi és határon túli magyarok mind összetartozunk! Egy nemzet, egy közösség vagyunk!