Több mint tizenkét éve dolgozik a Svetitsben, az óvoda vezetője, a Napraforgó csoport óvodapedagógusa, több tucat gyerek Edina nénije: ő Tománné Kóródi Edina. Ha választhatna egy szupererőt a munkájához, mi lenne az? És mi az, amit a legjobban szeret az óvodai mindennapokban, a gyerekekkel közös játékban és tanulásban?
Emlékszik még az első alkalomra, amikor belépett a Svetits kapuján?
Igen, nagyon is élénken emlékszem rá. Már az első pillanatban éreztem, hogy különleges helyre érkeztem: egyszerre volt jelen a nyugalom és az izgatottság.
Mi lenne az a három szó, amellyel a Svetitset jellemezné?
Lelki – közösségteremtő – családias.
Van olyan története a gyerekekről, amely ma is mosolyt csal az arcára?
Sok szép emléket őrzök, de ami különösen megható számomra, az az, amikor egy-egy csendesebb, visszahúzódó gyermek az idő előrehaladtával kinyílik, és egyszer csak bizalommal fordul hozzám.
Ha egy dolgot tanácsolhatna egy idén ballagó svetitses diáknak, mi lenne az?
Legyen bátor a saját útját járni, és ne féljen attól, ha ez az út néha más, mint amit a világ elvárna. A legfontosabb, hogy mindig megőrizze azokat az értékeket, amelyeket itt kapott – ezek lesznek az igazi kapaszkodói az életben.
Ha választhatna egy „szupererőt” a munkájához, mi lenne az?
Az empátia végtelen tárháza. Hogy minden pillanatban pontosan érezzem, mire van szüksége annak a gyermeknek, aki éppen előttem áll.
Mit szeret a munkájában a legjobban? És mi az, amit szívesen kihagyna a mindennapjaiból?
A legjobban azt szeretem a munkámban, amikor valódi, mély kapcsolat alakul ki köztem és a gyermekek között. Ami viszont nehézséget jelent, az a túlzott adminisztráció: ilyenkor nemcsak a pedagógiai jelenléttől veszi el az időt, hanem a családi és emberi kapcsolatoktól is.
Mi az a három dolog, amit a gyerekek biztosan magukkal visznek az óvodai csoportjából?
A „szeretve és elfogadva lenni” érzését – hogy éppen olyannak szeretjük őket, amilyenek. De magukkal viszik a közös játék és felfedezés örömét, valamint azt a bátorító érzést, hogy képesek önállóan próbálkozni, tanulni és egyre ügyesebbé válni.
Ha nem pedagógus lenne, mivel foglalkozna?
Valószínűleg olyan munkát választanék, ahol szintén emberekkel foglalkozhatok, és segíthetem a mindennapjaikat. Szeretem, ha a munkám rendet, rendszert és biztonságot teremt mások számára, és ha azzal is hozzájárulhatok a közösség működéséhez, hogy a háttérben minden gördülékenyen zajlik.
Mi a kedvenc filmje, könyve és étele?
Kedvenc filmem nincs, sokféle történetet szeretek megnézni, ha kikapcsolódásra vágyom. A kedvenc könyvem viszont Rhonda Byrne: A titok (The Secret), mert mindig emlékeztet arra, milyen fontos a pozitív gondolkodás és a hit önmagunkban. Az ételek közül pedig a klasszikus carbonara tészta a kedvencem – egyszerű, mégis különleges.
