Határtalanul (HAT-KP-1-2025)

Kora reggeli indulásunk utáni első megállónk Nagyváradon volt, ahol a kanonoksort és a méltán híres római katolikus székesegyházat látogattuk meg. Ez a legnagyobb barokk stílusú templom a történelmi Magyarországon. Impozáns méreteivel és égbetörő mennyezetfreskóival tekintélyt parancsoló, monumentális építészeti remekmű. Ezután a püspöki palotában megnéztük Szent László hermáját és a hozzá tartozó kiállítást. 

Következő állomásunk Nagyszalonta volt, ahol Arany János életének fontosabb mozzanatait elevenítettük fel. A Csonka-toronyban egy látványos kiállítást tekintettünk meg a költő hagyatékából. Láthattuk többek között a költő dolgozószobájának a bútorait és a fotelt, amelyben az utolsó perceit töltötte. Az a sárgaréz kávéfőző is ki van állítva, amelyet Petőfi Sándortól kapott ajándékba. A költő „szülőházához” is elzarándokoltunk, koszorút helyeztünk el az emléktáblán, s egyúttal megismerkedhettünk egy korabeli parasztportával. 

Az első nap végén a körösfői református templomhoz érkeztünk meg, ahol megtanultuk a fiatorony, zsindelytető és kazettás mennyezet kifejezéseket. Este magyarfenesi szállásunkon megtapasztaltuk vendéglátóink vendégszeretetét.

A második napot a tordai sóbányában kezdtük, ahol már a rómaiak is bányászták a 13 millió éves „fehér aranyat”. Különleges élményben volt részünk, amikor a tárnák visszhangozták kiáltásainkat: „Magyarország!”, „Svetits!”. Természetesen Torda városában is kirándultunk. Elmentünk a sóhivatalba, majd az ótordai református templom történetével ismerkedtünk meg. Délután Torockóra látogattunk el. A helytörténeti múzeum tanúsága szerint a tatárjárás után megfogyatkozott lakosságot székelyek és németek betelepítésével pótolták. Torockó utcáin sétálva rátaláltunk a Kárpát-medence legidősebb házára. Szinte meséltek a falak. Különleges hely ez, hiszen a Székelykő fölött reggelente kétszer kel fel a nap. Napunk zárásaként a torockószentgyörgyi várromhoz túráztunk. Falai letűnt korok, zivataros történelmünk mementói.

A harmadik nap délelőttjét Kolozsváron töltöttük. A főtéren megnéztük Mátyás király szobrát, szülőházánál koszorút helyeztünk el. A Szent Mihály-székesegyház csúcsívei alatt pihentettük meg testünket-lelkünket. A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban Elekes Zsolt iskolalelkész kedvesen fogadott minket, majd bemutatta nekünk szeretett alma materét s egyben az unitárius püspökséget. Kíváncsisággal vegyes csodálattal látogattuk végig az unitárius egyház parlamentjét, a kápolnát, a biológia és a fizika múzeumot. Utolsó kolozsvári állomásunk a Házsongárdi temető volt, ahol „olyan lélek-csitító volt a csend”. Fejet hajtottunk nagy magyarok hantjánál, s elhelyeztük az emlékezés koszorúját Dsida Jenő, tragikusan fiatalon elhunyt költőnk sírjánál.

Délután a Tordai-hasadék meghódítására vállalkoztunk. A kalandhoz a Jóistentől mindent megkaptunk: napsütést, festői tájat, technikás útvonalat és persze nagyszerű társaságot. Többeknek sikerült legyőzni saját félelmeiket, a nehézségeket, önmagukat. Többet kaptunk egy egyszerű túránál. Olyan élményt tudhatunk magunkénak, amely elkísér minket egész életünkben.

A szállást elhagyva szentmisén vettünk részt Magyarfenesen. Kedvesen fogadott minket a helyi katolikus közösség, a prédikáció pedig igazi lelki muníciónk lett, amit elvihettünk magunkkal. A délelőttöt a gyalui víztározónál folytattuk, ahol idegenvezetőnk, Pongrácz Dávid megtanított minket kacsázni. A hazaút utolsó helyszíne Bánffyhunyad volt; itt a református templom kazettás mennyezete és a kalotaszegi varrottasok repítettek minket vissza a múltba. 

Az Erdélyben töltött, élménydús négy nap során megtapasztaltuk, saját élményünkké, meggyőződéssé, részünkké vált: mi, anyaországi és határon túli magyarok mind összetartozunk! Egy nemzet, egy közösség vagyunk!

Erdélyi utazásunkat előkészítendő, rendhagyó történelemórán vettünk részt. Az óra elején gondolattérképet rajzoltunk a táblára, amelyben összegyűjtöttük előzetes információinkat, tudásunkat Trianonról. 

Először párban, majd közösen beszélgettünk a témáról. Ezután azokról az eseményekről, okokról esett szó, amelyek elvezettek 1920. június 4-éhez. Interaktív feladatokon keresztül—szófelhő, LearningApps feladatok, térképek segítségével—kerültünk közelebb Magyarország feldarabolásának, a trianoni békediktátum következményeinek a megértéséhez.

Az NKP Okostankönyv feladatainak segítségével próbáltuk földrajzi ismereteinket pontosítani, bővíteni arról, hogy egy-egy helység melyik mai ország területén található. Mert bizony több várost Magyarországon helyeztünk el, holott azokat 1920-ban elcsatolták hazánktól.

Ezek mellett a Barangoló digitális tartalomtár feladataival is dolgoztunk.

https://www.okosdoboz.hu/feladatsor?id=783

Itt az Elveszett adatok feladatot oldottuk meg közösen. Lexikális tudásunkat ellenőriztük a mondatok üresen hagyott részeinek adatokkal évszámokkal történő kiegészítésével, miközben tanárunk igyekezett felmerült kérdéseinkre is választ adni.

Utazásunk során ezekre a gondolatokra gyakran emlékeztünk vissza, olyan élményeket szereztünk, amelyek az ott elhangzottakat alátámasztották, igazolták. A magyar nyelvű feliratok hiánya vagy háttérbe szorítása, a számtalan magyar vonatkozású kulturális és szakrális helyszín, a magyar nyelvű szentmise, a magyar helységnevek és az ott élő emberek eltérő „hozzánkállása”, vagyis a saját élmény és tapasztalat volt a legjobb tanító.